A mozi az egyik legkedveltebb időtöltés a világon. Minden korosztály számára nyújt szórakozási lehetőséget. Mégis vannak olyan emberek, ami nem csak kikapcsolódásként tekintenek a filmszínházakra. A diákok, akik diákmunkával egy moziban keresik a kenyerüket. Egy mozibüfé sötét hely, és nemcsak a viselt egyenruha színe miatt. Rengeteg türelmet igényel.

A történetet kezdjük az elején. Az ember fia-lánya jelentkezik a diákszövetkezetnél, megkapja a szükséges infókat, majd elcammog egy állásinterjúra. A legtöbb diáknak ez az első éles megmérettetés a munkavállalás arénájában. Standard kérdések; hol laksz, meddig leszel még diák, tudsz-e zárást vállalni. Ahol én dolgozom, ott az előző mozivezető a szexi csajokat mindig a pénztárba vette fel, pedig szerintem a büfében talán nagyobb dobás két pompás mell. Egy szexi tinilánytól nagyobb eséllyel vesznek meg bármit az ajánlások közül, mivel a vásárlók nagy része szingli pasi. Ha az interjúztatók úgy látják, a diák megfelel a cég igényeinek, felveszik a négy poszt egyikére; büfés, jegykezelő, kávézós, pénztáros. Engem büfésnek vettek fel, mert nem ez az első mozi, ahol dolgozom, van tapasztalatom a szakmában.

De, nem szeretnék senkit untatni technikai részletekkel. Inkább beszélnék az emberekről, akikkel a munkában összehoz a sors. A vendégeket 3 csoportba tudnám sorolni, az udvarias, a félig paraszt, és a teljesen paraszt. Az udvarias visszaköszön, viszonozza a mosolyodat kedvességgel, illedelmesen leadja a rendelését. Tudja, mit szeretne, elmondja neked nem kapkodva, határozottan, de mégis udvariasan. Nem siettet, kivárja, hogy minden szépen sorban megtörténjen. Jól jattol. A félig paraszt ugyan visszaköszön, mosolyog, de, nem feltétlen használja a kérem szépen szókapcsolatot. Enyhén siettet, de még valamennyire emberszámba vesz. Na a parasztól kinyílik az ember zsebében a bicska, és legszívesebben nyakba szúrná vele a "kedves" vendéget. Semmi kérem vagy köszönöm, csak kiböfögi a szájából, hogy mit szeretne, vagy hozzáteszi a lesz igét a végén. A leszről jut eszembe, egyszer visszakérdeztem, hogy mikor lesz. Erre a nő ingerülten visszaszól, hogy most, nem igazán véve azt, amire utalni próbáltam. Egy gúnyos mosoly után kiszolgáltam, mert hát ezért fizetnek. Amitől különösen a falra tudok mászni, hogy még azelőtt elkezdik a nagy zabálást, mielőtt fizettek volna. Engem ez nagyon irritál. Megkérdeztem a munkatársaim, és a legtöbbjüket ez nem zavarja. Érdekes, én nagyon nagy bunkóságként élem meg. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, csak egyszerűen nagyon zavar. Egy másik kedvencem a modern szülő és az elkényeztetett kölke. A gyerekek úgy kezelik a büfét, mint egy játszóteret, és a szülök egyáltalán nem tanítják őket arra, hogy viselkedni kéne. Egy-két anyai-atyai pofon a jó helyen, a jó időben csodákra képes. Persze a vendégnek mindig igaza van. Kivéve, amikor nem.